A hétvégén belefutottam pár érdekes beszélgetésbe, és az jött le, hogy az emberek (első benyomásra legalábbis), totálisan félreismernek.
A farsangi bulin Adrinál a téma ugyanis a következő volt: a kapcsolatok mitől komolyak és, hogy minek, mikor jön el az ideje.
A csúcs az az volt, mikor valaki azt mondta nekem, hogy sosem lesz normális kapcsolatom, mert ÉÉÉNN félek az elkötelezettségtől. Mindezt onnan szűrte le,hogy én azt mondtam, nem mutatnám be otthon 2 hét után a pasimat, és én sem szeretnék hasonlókat.
Na aki ismeri Anyukámat is, tudja, hogy elég konzervatív, de még ő is megmondta, hogy csak arra kíváncsi, akihez hozzá m egyek / illetve akit öcsém vesz el/, szóval ne mutassunk be mindenkit, de azért nem szeretné minden hétvégén más pasi/csaj cipőjét sem látni az előszobában.
Na amikor azt is mondtam ennek az illetőnek, hogy a szex igenis az egyik legfontosabb (persze, csomó más is, de azért ha ez nem működök, akkor hosszú távon semmi sem, vagy csúnya félrekúrások lesznek a végén) dolog egy kapcsolatban, így kollektívan le lettem hurrogva, hogy ez nem így van.
Na már most kérem szépen, n vállalom, hogy voltam már nem egyszer "a második", pont azért mert az első is így gondolta, hogy a szex nem fontos.... Bízom abban, hogy akik olvassák a blogomat, azoknak nem kell magyarázni ennek az ellenkezőjét. Nekem senki ne mondja, hogy szerelmes tud lenni olyanba, akivel az ágyjelenetek nem úgy működnek, ahogy kéne. Pláne nem a pasiknál.... Na mindegy, miután erről kifejtettem a véleményem, mindenki akivel éppen akkor beszéltem, engem nézett hülyének. Persze, aztán lehet tényleg én vagyok a hülye, vagy tényleg érvényes a mondás, hogy madarat tolláról, embert barátjáról, mert a barátaim többsége is hasonlóan gondolkozik.
***
Spanyol: már egész jól belejöttem, kell tanulni is rendesen, de már a tanár óratípusához is egész jól hozzászoktam. A csapat elég vegyes, de már van 1-1 arc, akivel lehet barátkozni. :)
Edzés: B. kisasszonnyal ma is voltunk hajnalban, meg szerdán és pénteken is megyünk, én ha fel tudok kelni, akkor megyek holnap reggel is, egyedül, meg vmelyik nap már ki kéne próbálni azt a bikram jógát is, amire kaptam egy 10alkalmas bérletet. Szóval azt hiszem jól haladok:)
Na ezek mennek, ja és random offolt, szokás szerint, így megint kezdhetek vadászni....
Edit én mint pasi ... azt mondom neked: valóban a szerelemhez ez is hozzájárul, hogy valakivel minden helyzetben és jelenesetben az ágy jelenetekről beszélünk, minden patent legyen.
VálaszTörlésA találkozások első alkalmavál még ha együtt is alszunk és lefekszünk is , a kapcsolat első időszakában számomra nem oly mértékű fontosságot jelent mint a későbbiek folyamán. Később már a 50-50 % ot éri el a sex és minden más. Ha az egyik nem működik, a másik sem fog.
2. ... ilyen már én is voltam, ott nem a sex hiányzott, hanem a törődés és a figyelmesség .. valami mindig hiányzik az elsőből amit a második tud pótolni.
Anyukám nekem is ilyen, teljesen megértelek :D nem konzervatív hanem inkább normális :)
Ja persze, Anya témában szerintem is ez a normális, de a legtöbb helyzetben inkább konzervatív mint modern:)
VálaszTörlésÉs nem azt írtam,hogy az a legfontosabb, de ha az nem jó, szerintem akkor kevés, ha más klappol. Arra ott vannak a barátok. Ha a barátnőimmel szexelhetnénk, már rég elvett volna valamelyik feleségül és nekem sem kéne pasi:D:D
A szex résszel egyet értek. Pont erről volt szó nálunk is a társaságban,hogy mennyire fontos a szex. És ha már az elején se működik,kár erőltetni az egész kapcsolatot. Mondjuk én ennél továbbmentem egy olyan kijelentéssel, hogy ha az első alkalom nem jó (egy 10-es skálán mondjuk 5 alatti), akkor nem szívesen folytatom a dolgot az illetővel. Szvsz egy fiút nehezebb megtanítani a jó szexre, mint egy lányt. Ha meg annyira zseniális elme, meg tényleg ő lehetne az igazi... akkor maradjon meg barátnak. Szex nélkül szerintem nincs kapcsolat. Legalábbis az én olvasatomban nincs. :)
VálaszTörlésMásodiknak lenni pedig szar és tényleg csak a szexről szól. Ráadásul nem is annyiszor, mint ahányszor az ember lánya megérdemelné, meg nem is olyan körülmények között, ahogy illene alapjáraton. Szerintem. De ez meg azzal függ össze, hogy az emberek nem mernek kilépni a szar kapcsolatból, inkább még fetrengenek benne. Mert, ha szakítanak, akkor mi lesz? Lehet, hogy teljesen boldog lesz majd más oldalán, vagy megtalálja tényleg a társát? :)
A szülőknek való bemutatás pedig... én sose szoktam rajta görcsölni, de érdekes módon apukám egyetlen egy barátomat ismerte, aki tényleg komoly volt. De az elkötelezettségnek meg a szülők megismerésének egyébként is mi köze van egymáshoz?! Ez nem volt teljesen világos, mert szerintem a kettő nem áll szoros összefüggésben.